Hóvirág

Most csend van és hó és halál.
És csend és halál...
Hófehér ágyban, hófehér falak között,
nem az ablak felé fordulva, hanem el.

Elfordulva és kifordulva,
az élet egy dunsztosüvegbe búgja a néma vizenyős halált.

Amiből kortyolsz néha,
aztán visszazárod és újra előveszed,
mert alig várod, hogy a semmi helyett
valami végre történjen veled.

Nem ezt akartad.
Képeket akartál a falra,
életet a hófödte avarba, belerúgni,
hogy hulljon szerteszét
és alatta az élet kidugja fejét.

Hóvirág vagy

hófehér tisztaság a lelked
üvöltő némaság,
amit most a halál áztat 
rózsaszín és kék ecsetbe mártva
ontja ki utolsó lehelletét.