Sometimes the hole is as small as a little point on the paper
Sometimes as huge as my whole world
At the time I'm the hole, I'm the dark
Not exist, don't feel just being in the fucking hole
Which is more than me and I'm lost
But a little jet passes in the big dark
And I'm there again
Exist again
And shining as the sun
2015. május 30., szombat
2015. május 20., szerda
Pillanatok
1, Amikor nem vetted be a gyógyszert reggel, mégis tökéletesen nyugodt vagy egész nap.
Vihar előtti csend. Most éppen leszakadt az ég, már sötét van...
Az egyik vendég napközben egy órán keresztül magyaráz, hogy melyik négyeztméteren mekkorára vágd a haját.
Nyugodt vagy. Bár az arcodon néha megjelenik a döbbenet és a cinikus elmebeteg vigyorgás. De az elmebetegség most csak lappang. A düh és ellenállás csak mint egy árnyék van veled. Valójában nyugalom van és ahogy a percek lassan telnek a feszültség nem fokozódik.
Aztán eljön egy pont. Ő is tudja és te is, hogy nem húzhatja tovább. Megmondtad neki, hogy ez az utolsó ollócsapás. Leveszed a leplet, megszárítod a haját. Ő még ül és nézi, de te már a legnagyobb békében söpörsz körülötte.
Lassan feláll. Még nézi a tükörben magát, nyújtott lépésekkel sétál a recepció felé. Te várod, hogy távozzon. Addig pakolsz, nehogy közelebb kelljen menned hozzá.
Aztán kimegy. Fellélegzel és még mindig nem forrongó dühvel annyit mondasz a kollégáknak: nem volt százas...
Aztán visszajön. Megijedsz. Zavarba jössz. Nem nézel rá, reméled nem reklamálni akar.
Odamegy hozzád, kinyitja a tárcáját és csak annyit mond, elment levenni pénzt, mert úgy érzi nagyon fárasztó volt és köszöni, hogy türelmes voltál hozzá.
Vörösödök, mert tudom, hogy tényleg az voltam, de amikor a másik is érzi és őszintén áll hozzád, az mindig egy zavarba ejtően kedves pillanat.
2, Aztán van olyan, hogy valakinek annyira, de annyira jó parfümje van (meg sem kérdezed mi az, mert azzal is csak múlik a varázs), hogy nem sietsz. Nyugodt transzban csattogtatod az ollót, igazgatod a haját, sok időt töltesz el az oldal tökéletes átmenetével, mert az a pozíció van legközelebb ahhoz, hogy érezd a nyakát. Ahonnan hullámokban tör feléd az illat. Ezernyi emlék, talán nem is a múltból és nem is a tiéd, de ő is ül csendesen. Illatozik magában és hagyja, hogy magadba szívd azt a pillanatot, ami most kettőtök között zajlik. Adás és kapás. Minden kis hajszál örömben és halkan hullik a kőre.
3, Arany fürtökkel ül anyjával szemben az angyali kék szemű kissrác. Oroszul beszélnek, eszedbe jut Tarkovszky, akit nemrég láttál.
Zerkalo, ők csak Zerka-nak mondják, ahogy a tükörbe mutat a szőke anya a kisfiúnak. Elfordul jobbra balra. Alig hagyja magát. A fürtök eltűnnek a fejéről és aggódsz, hogy megfosztod a bájtól, pedig annyira gyönörű. Minden percet élvezel. Az orosz szavakat, elképzeled mi lett volna ha te is érted, ha ott születsz mégis a tengerparton, ha még inkább tiéd lett volna az a nyomorúság és mélység ami az ukrán földet lengi be, de tiéd lett volna az a megmagyarázhatatlan szépség is. Így is a tiéd egy kicsit. Élvezed a tiszta tengerkék szemeket az anyjáét és az övét különösen. Végül elkészülsz. Már fürttelenül felállnak és a tükörbe néznek. Látod, hogy kár volt aggódnod, mert ugyanúgy ott van a szőke gyermeki báj, csak kicsit idősebb lett.
Odamegy az ablakhoz és tanulmányozza a tökéletes zöld műanyag almát.
Vihar előtti csend. Most éppen leszakadt az ég, már sötét van...
Az egyik vendég napközben egy órán keresztül magyaráz, hogy melyik négyeztméteren mekkorára vágd a haját.
Nyugodt vagy. Bár az arcodon néha megjelenik a döbbenet és a cinikus elmebeteg vigyorgás. De az elmebetegség most csak lappang. A düh és ellenállás csak mint egy árnyék van veled. Valójában nyugalom van és ahogy a percek lassan telnek a feszültség nem fokozódik.
Aztán eljön egy pont. Ő is tudja és te is, hogy nem húzhatja tovább. Megmondtad neki, hogy ez az utolsó ollócsapás. Leveszed a leplet, megszárítod a haját. Ő még ül és nézi, de te már a legnagyobb békében söpörsz körülötte.
Lassan feláll. Még nézi a tükörben magát, nyújtott lépésekkel sétál a recepció felé. Te várod, hogy távozzon. Addig pakolsz, nehogy közelebb kelljen menned hozzá.
Aztán kimegy. Fellélegzel és még mindig nem forrongó dühvel annyit mondasz a kollégáknak: nem volt százas...
Aztán visszajön. Megijedsz. Zavarba jössz. Nem nézel rá, reméled nem reklamálni akar.
Odamegy hozzád, kinyitja a tárcáját és csak annyit mond, elment levenni pénzt, mert úgy érzi nagyon fárasztó volt és köszöni, hogy türelmes voltál hozzá.
Vörösödök, mert tudom, hogy tényleg az voltam, de amikor a másik is érzi és őszintén áll hozzád, az mindig egy zavarba ejtően kedves pillanat.
2, Aztán van olyan, hogy valakinek annyira, de annyira jó parfümje van (meg sem kérdezed mi az, mert azzal is csak múlik a varázs), hogy nem sietsz. Nyugodt transzban csattogtatod az ollót, igazgatod a haját, sok időt töltesz el az oldal tökéletes átmenetével, mert az a pozíció van legközelebb ahhoz, hogy érezd a nyakát. Ahonnan hullámokban tör feléd az illat. Ezernyi emlék, talán nem is a múltból és nem is a tiéd, de ő is ül csendesen. Illatozik magában és hagyja, hogy magadba szívd azt a pillanatot, ami most kettőtök között zajlik. Adás és kapás. Minden kis hajszál örömben és halkan hullik a kőre.
3, Arany fürtökkel ül anyjával szemben az angyali kék szemű kissrác. Oroszul beszélnek, eszedbe jut Tarkovszky, akit nemrég láttál.
Zerkalo, ők csak Zerka-nak mondják, ahogy a tükörbe mutat a szőke anya a kisfiúnak. Elfordul jobbra balra. Alig hagyja magát. A fürtök eltűnnek a fejéről és aggódsz, hogy megfosztod a bájtól, pedig annyira gyönörű. Minden percet élvezel. Az orosz szavakat, elképzeled mi lett volna ha te is érted, ha ott születsz mégis a tengerparton, ha még inkább tiéd lett volna az a nyomorúság és mélység ami az ukrán földet lengi be, de tiéd lett volna az a megmagyarázhatatlan szépség is. Így is a tiéd egy kicsit. Élvezed a tiszta tengerkék szemeket az anyjáét és az övét különösen. Végül elkészülsz. Már fürttelenül felállnak és a tükörbe néznek. Látod, hogy kár volt aggódnod, mert ugyanúgy ott van a szőke gyermeki báj, csak kicsit idősebb lett.
Odamegy az ablakhoz és tanulmányozza a tökéletes zöld műanyag almát.
2015. május 4., hétfő
Felesleges...
Egy világ, ahol otthon vagy, de nem.
Ugyanott, de megbánt.
Miért?
Azt kapod vissza, amit adsz.
Mit adsz?
Hol adod?
Honnan megy hová?
Érkezik, de nem ér célba.
Mit tegyek ezzel?
Hová menjek, ha otthonról elküldesz?
Hová menjek, ha Te sem...
Értesz, de nem veszel fel.
Őszintén.
Kimondod, vagy elhallgatod?
Fogadom, vagy nincs felület,
vagy minden az ürességben törik meg?
Inkább csend.
De tudod, a csend az öl.
Halott voltál vagy én jöttem hullaként már.
Éltem, éreztem-e igazán?
Most sötét, pedig minden hófehér.
Most véres, pedig zárt a seb.
Nem most ejtett.
Belülről jön a fájdalom és kivérzik.
Csak vérezne már,
mert most lassan csörgedezik.
Egy világ, ahol otthon vagy, de nem.
Ugyanott, de megbánt.
Miért?
Azt kapod vissza, amit adsz.
Mit adsz?
Hol adod?
Honnan megy hová?
Érkezik, de nem ér célba.
Mit tegyek ezzel?
Hová menjek, ha otthonról elküldesz?
Hová menjek, ha Te sem...
Értesz, de nem veszel fel.
Őszintén.
Kimondod, vagy elhallgatod?
Fogadom, vagy nincs felület,
vagy minden az ürességben törik meg?
Inkább csend.
De tudod, a csend az öl.
Halott voltál vagy én jöttem hullaként már.
Éltem, éreztem-e igazán?
Most sötét, pedig minden hófehér.
Most véres, pedig zárt a seb.
Nem most ejtett.
Belülről jön a fájdalom és kivérzik.
Csak vérezne már,
mert most lassan csörgedezik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)