Kopogtatsz az ajtón, de gondolkozom még.
A választ már tudom és Te is tudod rég,
hogy erre vártam és hiába is fájna,
beengedem a hangod.
Majd a tested,
hogy jöjjön az este
és a kín piciny teste rám találjon,
mert szomjaztam Rád rég.
Sokára jöttél, sokan voltak tudom.
Körülötted is zsúfolt a tér.
Teljes szívekkel tele,
s hát Te sem hagynád
szomjazni azt a lánykát
akit oly kegyesen Eléd vetett a sors.
Fiatal vagy és a szépség ugyanúgy
lenyűgöz mint engem.
Az alkohol Rád is hat,
és a nyár szele nyaldossa önérzeted
lábnyomát amerre csak mész.
De mégis ideértél
s míg játszom a gondolattal, hogy beljebb jöjjél
Te elcsodálkozol miért vártál eddig.
Hiszen itt voltam végig
és nem zavart, hogy merre és kivel mész,
hisz nálam is nyár van, tudod.
Kinyitom
nem tehetek mást
kék szemed belém hatol
a lelkem már lángol
és az elmém nyugodni tér.