Menekültem,
pedig
engem nem üldözött senki,
Háború is
csak a lelkemben tombolt.
Megölni
is maximum magamat akartam.
Most meg itt kopogtat;
kopp, kopp, kopp…
Beengedel?
És én
nem, van itt elég háború.
A
szögesdrót alatt másznak megállíthatatlanul,
Ukrán
falvakat áztat az orosz haderő.
2015
Európa,
Tessék?
A békének
vége újra?
Féltem!
Amikor a
kormányt újra választották,
Féltem!
Amikor az oktatást “megreformálták”.
Féltem!
Amikor Ukrajnában kitört a háború.
Féltem!
Amikor
nem történt semmi…
Most meg
itt van.
Az iszlám állam üldözöttjei,
És ki
tudja mi jön ezután.
Már nem
félek.
tudom, hogy a világ elveszett.
Testvéreim
szanaszét a pénzért
S mert a
nem magyar sokszor kedvesebb,
Mert a
biztonság, itthon álom csupán.
Magyar
magyarnak farkasa,
Ez itt a szegregáció
otthona
S néha
nem is a mástól szegregál
Szegregál
mindentől, ami érdekének ellenáll.
2015
Magyarország
Disszidált
a fél lakosság a jobb jövőért
S még a
menekülő is tudja, hogy itt nem
Itt nem
marad, csak menne tovább
Mert itt
semmi, semmi van
Én meg
még Idealista voltam,
szívemben az egész világ
De a világ
valami olyanná válik,
Aminek
egy szívben nincs helye.
Menekülnék,
De rám
találsz Te is.
Ajtómon kopogtatsz, s mintha nem volna más
Ezer ajtó
pedig nyitva áll
Mégis
idejössz
És amikor
minden a feje tetején állt,
Te még
átgázolsz ezen a labilis semmin
Beletúrsz
az ürességbe és felkavarod a port a nem létezőn
Menekülök
menekülők hada lepi el Európát
A nagy
gazdasági egység, a fegyelmezettség tessék
Tessék?
Hogy
Európa átalakul?
Hogy most
békésen, meg befogadón?
Mint az itteni törvénymódosítás?
Hogy
nyitott a határ,
Hogy
nyeli és elnyeli
És a
pride is majd békében zajlik ezután
Európa?
színes, globalizált?
Hiszem
Nem
hiszem
Te meg
itt állsz
S mintha
lenne még erre esélyem
Megakadályoznám
Hogy
lángokba boríts engem, aztán Európát.