Fricska 2015. első slamverseny 3. helyezett

Idegentest

Érzed a természet kegyetlenségét,

amikor a naplemente csak fájdalom.

Ismerős volt.
Minden zegzugát bejártam.
Ismertem éhesen, fájdalom közben.
Hallottam, hogyan dörömbölt a szíve azután.
Még a feje is rázkódott.
Csak figyeltem,
feküldtem a mellkasán,
és tudtam, hogy minden rázkódásban
benne vagyok.
Láttam, amikor görcsbe rándult,
amikor földön fetrengett,
a szeme beszűkült és hiába szólongattam
nem értem el.
Láttam amikor izzott a szeme,
azt is, amikor nem miattam...
Éreztem milyen forró és feszes edzés után,
hogyan párolog ki a test,
gőzöl és lassan megnyugszik.
Ismertem minden mozdulatát
minden anyajegyet,
minden vonalat és tetoválást.
Tudtam, ahogy mozdul,
merre tart és meddig megy el.
És tudtam mikor viccel,
mikor feszült, vagy veszi véresen komolyan az életet.
Láttam, ahogy évről évre egyre kevesebb lett a haja,
és a ráncokat, ahogy előbújtak a szeme alatt.
Láttam az ősz szálakat a szakállában,
és az éveket minden mozdulatában.
Tudtam, ha nem őszinte,
ha maga sem látja be, hogy nem az.
És láttam amikor kinyílt,
amikor engedte, hogy megérintsem
nem csak testtel,
hanem szívvel és lélekkel.
Ragyogott olyankor a szeme
és beléfolytam, ő meg engedte.

Aztán elment, egészen délre,
én meg itt maradtam.
A bőrét spanyol nap cserzette,

s mire visszajött semmi nem volt ugyanaz.
 Az ismerős érzés halványodott,

s lassan elveszett minden.

Most idegen testekben keresem az ismerős érzést.
Nézlek, s kicsit Te is ismerős vagy.
Nem, nem a hajad, és az illat is más,
de Te is belőlem vagy egy darab!
Nézlek és igyekszem, próbállak beengedni,
merni, merni látni, hogy más vagy
de Te is lehetsz,
lehetsz nem idegen test,
hanem egyszer majd ismerős...

Próbálok, próbálok nem félni,
nyitni és figyelni KI VAGY!

De egyelőre idegen, idegen vagy!