2016-ban diplomázott. 10 évet
várt rá pontosan, hogy eljusson ide. 10 éve még nem volt bátorsága.
Gondolatai
másfelé jártak. El akart kerülni a szülői háztól, önállósodni akart.
A 10 év alatt nagy utat tett
meg. Kapcsolatai hatalmas mélységeket és magasságokat éltek meg. Csodák
történtek vele s katasztrófák, amik alapjaiban változtatták meg az életét.
A pszichológia folyton
körüllengte, a filozófia megmutatkozott verseiben. Gondolkodott, cselekedett,
próbált. Nyert, majd elbukott. Sikereket ért el. Büszke volt magára, aztán
mégis unatkozott.
Keresett, kutatott, közel
ment, majd mindenkitől eltávolodott.
Míg végül megszületett benne,
hogy megpróbálja. Hogy mindent amit a 10 évben tanult felhasználja, s végül
kibontja azt a sok dolgot, ami benne lakozott.
Keményen dolgozott. Nem tűrt
ellentmondást. Csak magával foglalkozott és az iskolával. Az álmaival, amikhez
most érzett magában erőt, de még ingatag volt.
Mindenkit ellökött, aki kicsit
is akadályozta az úton. Egyedül maradt. Egyedül küzdött, mert már tudta hová tart.
Felment a nagyvárosba. Maga
mögött minden, egy egész élet, barátok, család, mindent otthagyott. Új
barátokra lelt. Új világban fedezte fel magát. Telhetetlen volt és folyton
menni akart tovább. Tudni, megismerni, új ajtókat nyitogatni, kapukon döngetni.
Jó emberekkel találkozott.
Inspirálták, támogatták, s egyre közelebb vitték céljaihoz és közben önmagához.
Éjszakákat sírt át. Remélt,
hitt, csalódott. Fel akarta adni tízezerszer, de minimum minden félévben
egyszer a főiskolát. De maradt. Küzdött. Munkahelyeket váltott, lakásokat,
városokat. S végül elért oda, ahová évek óta készülődött.
Veszprém megnyugtatta. A
múltja, a családja visszatalált hozzá, s ő meglelte magát szülővárosában.
Barátokra talált és a régiek is mellette maradtak. Már három városba, s egy
balatoni kis faluba járt vissza. Mindig szívesen várták. Néha eltűnt egy-egy
helyről, de ha nem volt ott is jelen volt mindenki életében.
Lassan, nagyon lassan elkezdte
újra szeretni önmagát.
Bár sok minden érte, megőrizte
az ártatlanságát. Már tudja, hogy hinni érdemes, de néha az ember becsapja
önmagát. Sokszor látta azt, amit látni szeretett volna. Sokszor hitt
olyanoknak, akikben bár megvolt a szikrája annak a jónak amit ő beléjük látott,
mégsem vette észre, hogy rengeteg dolog hazugság. De megtanulta elfogadni a
hazugságokat is. Egy dolgot viszont már nem tesz. Nem szán időt olyan
tevékenységekre és emberekre amiktől és akiktől nem kap semmit.
Megtanult önző lenni. Rájött,
hogy az idő véges, s hogy annyi jó dolog van amit tehet, annyi jó ember
körülötte, akinek adhat. S ad ő, mindig ad. Akkor is, ha nem kap viszonzást.
Egyetlen dolgot kér cserébe. Hogy ne legyen körülötte hazugság. A nem igaz dolgokat
már elkerüli. Nem magyarázkodik, hogy miért. S ha kérdezik, talán nem is
válaszol. Tudja, hogy nem értheti mindenki az ő igazát. S már nem is várja el.
Így haladt az úton. Egyre
közelebb a gyerekekhez, a játékhoz, ahhoz a hithez és tisztasághoz, amit csak
bennük talált meg. S néha, nagyon néha, s olykor csak pillanatokra a
felnőttekben.
Már tudja mit akar. Számára az
alapozás mindig a legnehezebb. De végigment az úton, s most ott van előtte a
cél. Eddig csak tapogatózott, vezérelte valami halvány hit, valami szürke kis
remény, de a harmadik évre kitisztult a kép. Elvesztette, majd újra megtalálta
önmagát. A hangja erősebb lett, a mosolya tisztább. S a szeme újra elkezdett
csillogni. Szomorúságtól hónapok óta nem sírt. S az ólmos fáradság is lassan
tünedezett belőle. Újabb tervei lettek. Már hitt a megvalósításban. Tudta, hogy
a nehezén túl van, a démonaival megküzdött és ő nyert.
Jöhetnek a nyelvvizsgák, jöhet
a német, az angol, a francia, mert egy bölcsésznek kellemes, ha beszéli mások
hangját. Jöhet a tánc, a zene, a folklór, a színjátszás. S jöhet mindez együtt,
mert összeállt benne a kép, s lassan elkezdte használni mindazt amire évek óta
készül. Eddig ő volt báb, de most a bábok mögé áll, hogy elmondja a történetét.
Magyarul, angolul, németül. Mesél. Túl az Óperencián…
5 év múlva rengeteg tudás
birtokában áll. Kipróbálta magát, ötletelt, kifejlesztette a saját stílusát.
Fellelhető benne a folklór, a nemzeti, a népi és fellelhető benne minden
nemzetközi. A lélek hangját szólaltatja meg, hozzá szól a játékokkal,
darabokkal amit csinál. Tanít. Gyerekeket, gyerekeknek a világról, érzésekről,
felnőttekről. S tanít felnőtteket gyerekekről. Tanít nyelveket, hogy a világban
bárhol elmondhassák gondolataikat. Hogy ne legyen akadály egymás között.
Kommunikál és megtanít elmondani belső titkokat, érzéseket, fájdalmakat,
örömöket. Tanít az életre, a választásra, a próbákra. Sohasem direkt. Játékba burkolja összes tapasztalatát. A
szavak eszközként s nem célként hagyják el a száját. Szabadságra nevel. S
szabadon mozog ő is iskolák, városok, országok között. De a bázis mindig ott
áll mögötte. Veszprém, a barátok, a család.