Megosztanám veletek,
de most semmi van.
Megoszthatom a semmim ami van?
Írni akartam, de csak számadást tudok,
a múló év
úgy futott rajtam keresztül
mint papíron a toll, mikor az egész nem sikerül.
Na nem azért hogy rossz volt
mégis mintha nehéz,
torkomban gombóc és szilva nélkül kevés jó van a krumpliban,
bár ezzel lehet vitatkoznának sokan,
nekem a fahéj miatt tetszik az egész.
Az pedig volt bőven az évben,
de önmagában a fahéj sem az igazi,
olyan csípős, fojtós, az egész lényege olyan mint
tárgy nélkül szerelmesnek lenni,
amikor az Őt kihagyod csak a szeretem marad
na ilyen volt ez az év.
Szilveszterkor romlott el az egész
és most hazudok,
mert bár romlásnak neveznék jobb helyeken ami volt,
nekünk a paradicsom nyílt meg s Nirvana szólt
Kurt szőke hajára ébredtünk 5 reggelen,
s bár alig ismertük egymást a 6. napra tudtuk elválaszthatatlanok vagyunk.
Mint a borsó meg a héjja,
ja nem az elválasztható,
de hüvelyéből úgy omlanak ki a szemek mint ahogy mi gurultunk szanaszét
mégis egy irányba tartva, a teljes pusztulásba.
Megint hazudok, mert felmutatni nem tudnánk semmi kézzelfoghatót,
mégis olyan évünk volt amit kívánok neked.
Azért nem baj h vége,
de végre Veszprém,
itt koptatom a macskaköveket,
ahogy fenyegettelek titeket még a Dubniczayban, de rég volt..
A canyonban nem fordultunk meg annyiszor, de volt sok Fricska,
ilyen meg olyan is, igazi fajta,
az Odalökött megnőtt,
tömeget látok,
új tagokkal bővült Marcik meg Kertvéllyesi Andrások csillogtatják a tollukat meg a hangjukat,
és van fény is,
ami nem lett a barátunk, de belülről égünk így a télbe menve,
látjátok,
hát ilyen év volt ez,
olyan amit kívánok
s ami remélem vezet valami újba,
változást okozóba,
mert azért lassan továbblépnénk.
Egymás mellett, de egymáshoz nem túl közel
Gibran a Gibraltári szorosban Utazóban Egyedüllétben Befogadóan
most valami mást
DE MARADJATOK!