Az agarak

Mert változunk és változik minden körülöttünk, 

mégis azt hisszük,

hogy bebetonozva azt, amit megszereztünk,

majd boldoggá tesz.

Hogy minden ott van körülöttünk és ott is marad.

Konzerváld hát magad és annyira leszel élő,

 mint egy formaldehid baba.

Majd amikor a valamit hajszolod a széthullásban

 – az alkoholban, drogban szétcsúszásban,
a szexben, a megcsalásban, a repülésben, motorozásban,
a kontrollvesztett zuhanásban,

akkor tudd,

hogy a lelked enni kér és éhezik, 

és most már a macdonlds-os kaja is megteszi,
csak adjál neki,
még akkor is ha nem túl szofisztikált,
mert ő valójában francia bort és konfitált marhát kérne,
de beéri az etetéssel,
mert a szükség nagy Úr.

Te meg tompa vagy,
mert a mcdonalds elnyomta az agyad
s most folytathatod tovább a mű életed.

Nehogy megállj és felnézz az égre
és várd meg a hajnalt és nézzél le mélyre,

és hallgass a szívre, meg zsigekre.

El kell csöndesedj és a figyelmed koncentrálnod
kell magadra,
meg az éhező agarakra ott bent,
akik így éhesen rémisztőek,
de ha kielégíted ezt a szükségletet
a lényed megszelidül és ami romboló energiának tűnt,
most csak események és változások egymásba fonódása.
S akkor majd újra élsz és nem lesz többé szükség a szívedben,
nem csavar semmi fájdalom a zsigerekben,

hanem nyitva vagy.
Jóllakottan ellazulsz a jelenben, 

hagyod, hogy a másik beléd menjen

és te is bemész a nyitott ajtókon,
néha bekopogtatsz, hogy valaki fogadjon,
mert azt teszed amit érzel és többé nem méred fel ésszel amit a szíved diktál…