Könyvek és ruhák

Néhány zsák ruha és pár doboz könyv.
Ennyi csak mi velem tart az úton.
Honnan hová s meddig maradok nem tudhatom.
Kell ennél több az életemhez? Kell-e több tárgy, lakás, vagyon?
Most szabad vagyok.
Bárhol kiköthetek.
Most élvezem.
Aztán eljön az idő, mikor beköltözöm Hozzád.
Te talán állandó vagy és házad ott marad, vagy veszel másikat.
Én megyek csak folyton folyvást tovább és tovább mert valami hajt.
És nem mondhatom megállnék már.
Szeretem a szabadságomat és szeretem, hogy kiköthetek Nálad.
Majd szeretem, hogy tovább mehetek, ha már nem jó Veled.
És főleg azt, hogy már nem félek,
és ezért még az is lehet, hogy maradok.
Mert rájöttem a lelkemben van a szabadság.
Bennem van a korlát, ha úgy érzem megfulladok.
Féltem élni.
Féltem az lenni aki vagyok.
De mindig tanulok, s most talán Nálad kötök ki.
Talán most gyerek is lesz, és munkám, amit most megtartok.
Biztonságban vagyok.
Mert otthon vagyok Veled, Nálad, Nélküled.
Szabad vagyok.

Néhány zsák ruha és pár doboz könyv.
Ennyit viszek most Tőled el.
Talán a kanapét elhozhatnád ha meglátogatsz.
A kávéfőzőt most bepakolom. Sajnáltam a múltkor.
Persze biztos most nem fogom használni,
de akkor éveken át emlegettem, milyen jó is volt,
mert volt már egy kávéfőzőm előtted.
Te úgysem iszod.
Mindent itt hagyok, pedig eddig Te tettél így,
és sejtem, hogy pont most Neked sem kell már semmi.
Egy hátizsákban van az életed.
Még a könyveidet sem viszed, ha elhagyod az országot, a helyed.
Hol a helyed?
Kié lesz ez a sok kacat, mit oly sok gonddal válogattunk össze.

Tárgyak. Emlékek. Te. A múlt.
És a jövő?

Merre visz az utunk?
Hol lesz pár év múlva az ágy,
a kedvenc székünk Nándor,
az asztal, amit olyan nagyra lehet nyitni,
a konyha, amit úgy szerettem.
És hol leszel Te.
Ki főz majd a konyhádban.

És én hol Leszek akkor...

Mégiscsak fáj az elválás.
Pedig elmúlt már tudom.
Nem a tárgyak, nem a félelem, nem a kilátástalanság.

Talán az, hogy minden elmúlik egyszer.
Olyan hamar véget ér. Por s hamu leszünk egyszer.
Pedig úgy szeretek élni.