Esik. Mint a filmekben.
A sárga lámpa fényében sétáló szerelmespár
megáll a bolt fölötti tető alatt.
Gondolkoznak tovább, vagy maradjanak.
Esik. Az erkély alatt találtunk helyet.
Gyújtottunk egy cigit és arról beszélgettünk
hogy a hüvelykujjak mérete néha különbözik.
Mint az enyém.
És az anyjáé, aki meghalt már.
Esik. Szaladtam az esőben.
Bőrig áztam.
Ő ott maradt
órák múlva jött csak haza részegebben.
Nem baj,
az eső langyos volt,
és tudtam, hogy úgyis vége lesz egyszer.
Az esőnek is.
Esik. A jeges szél az arcomba vág
és azt kívánom,
bárcsak valahol máshol lennék,
és ne lenne ilyen nehéz,
hisz a kezem is megfagyott már.
Esik. Látom a szivárványt
és a cseppek között belém hatol egy napsugár.
A remény könnyei ezek,
Isten tényleg szeret!
Csak néha odavág.