Amikor a f... kivan, talán akkor az igazi. Amikor mindenből elég, és feltör egy óriási kiáltás, ami nem akar véget érni, csak sikítanék és sikítanék, amíg valaki meg nem hallja.. Talán ez a pont az ébredés szikrája.
Ilyenkor addig kiáltanék, amíg egy másik dimenzióban nem találom magam. Addig kiáltanék, amíg nem változik meg minden, mert félek, ha abbahagyom ugyanaz vár mint előtte. Ha abbahagyom többé nincs meg a szikra. Bezáródik egy kapu, és ki tudja mikor nyílik ki újra...
Meg kellene ragadni ezeket a pillanatokat, ezek az apró kis esélyeink, amik továbblendíthetnek az úton. Ellibben a fátyol egy pillanatra, és hirtelen olyan energiatöbblet áll rendelkezésünkre, ami bármire képessé tesz. Kiragad a hétköznapi szürke agyatlan robotüzemmódból.
De ilyenkor csak csitítgat a környezet. Ne légy túl heves, hirtelen. És meggyőznek, vagy csak nem tudom elkapni, nem merem magamhoz szorítani, és lassan elerőtlenedve szertefoszlik az egész. Újra robot vagyok.
Szaladgálok a ketrecben, és nem tudom hol a kiút.