Menekülők

Menekültem,

pedig engem nem üldözött senki,

Háború is csak a lelkemben tombolt.

Megölni is maximum magamat akartam.
Most meg itt kopogtat;
kopp, kopp, kopp…

Beengedel?

És én nem, van itt elég háború.

A szögesdrót alatt másznak megállíthatatlanul,

Ukrán falvakat áztat az orosz haderő.

2015 Európa,

Tessék?

A békének vége újra?

Féltem!

Amikor a kormányt újra választották,

Féltem!
Amikor az oktatást “megreformálták”.

Féltem!
Amikor Ukrajnában kitört a háború.

Féltem!

Amikor nem történt semmi…

Most meg itt van.
Az iszlám állam üldözöttjei,

És ki tudja mi jön ezután.

Már nem félek.
tudom, hogy a világ elveszett.

Testvéreim szanaszét a pénzért

S mert a nem magyar sokszor kedvesebb,

Mert a biztonság, itthon álom csupán.

Magyar magyarnak farkasa,

Ez itt a szegregáció otthona

S néha nem is a mástól szegregál

Szegregál mindentől, ami érdekének ellenáll.

2015 Magyarország

Disszidált a fél lakosság a jobb jövőért

S még a menekülő is tudja, hogy itt nem

Itt nem marad, csak menne tovább

Mert itt semmi, semmi van

Én meg még Idealista voltam,
szívemben az egész világ

De a világ valami olyanná válik,

Aminek egy szívben nincs helye.

Menekülnék,

De rám találsz Te is.
Ajtómon kopogtatsz, s mintha nem volna más

Ezer ajtó pedig nyitva áll

Mégis idejössz

És amikor minden a feje tetején állt,

Te még átgázolsz ezen a labilis semmin

Beletúrsz az ürességbe és felkavarod a port a nem létezőn

Menekülök
menekülők hada lepi el Európát

A nagy gazdasági egység, a fegyelmezettség tessék
Tessék?

Hogy Európa átalakul?

Hogy most békésen, meg befogadón?
Mint az itteni törvénymódosítás?

Hogy nyitott a határ,

Hogy nyeli és elnyeli

És a pride is majd békében zajlik ezután

Európa?
színes, globalizált?

Hiszem

Nem hiszem

Te meg itt állsz

S mintha lenne még erre esélyem

Megakadályoznám

Hogy lángokba boríts engem, aztán Európát.